NÖVÉNYVÉDELEM

Sokan a növényvédelem alatt a vegyszeres permetezést értik, de ennél sokkal komplexebb feladatról van szó, ráadásul az egyoldalú kémiai növényvédelem ártalmas az embernek, a hasznos élőlényeknek, szennyezi a vizeket és a talajt.

Az első és legfontosabb, hogy a kert tervezője rendelkezzen megfelelő talaj és növényismerettel.

Amennyiben a megfelelő tápanyag ellátottságú talajba kerül a növény, a neki megfelelő környezeti adottságokkal rendelkező helyre, emellett pedig rendszeresen ellátjuk tápanyagokkal, akkor ellenállóvá válik a fertőzésekkel, kórokozókkal, valamint az időjárási viszontagságokkal szemben.

Gondozásom alatt figyelem a növényeket és amennyiben azt tapasztalom, hogy hiánybetegség vagy esetlegesen kártevő támadta meg, akkor azt azonnal jelzem feléd és a leghatékonyabb és egyben a legtermészetesebb módszereket fogom ajánlani neked.

Tápanyag-utánpótlás

A növények fejlődéséhez energiára van szükségük, amelyet a fényből, levegőből, vízből és a talajból nyernek ki.

A legszükségesebb tápanyagok: nitrogén, foszfor, kálium, magnézium, vas.

Nitrogén:
A nitrogénre a növénynek a klorofill-képződéshez van szüksége, a nitrogén elengedhetetlen a hajtások, levelek növekedéséhez, zöld tömeg képzéséhez. Hiánya miatt lassul a növekedés, a levélzet sárgás-zölddé válik (klorózis), majd sárgul, megbarnul és lehull. Az első tünetek inkább az idősebb leveleken jelentkeznek. A növény növekedése lassul, a növény veszít díszítő értékéből. A nitrogén a talajban gyorsan mozog, a túlzott nitrogén-adagolás a növényt károsító hatása mellett a talajvizet is szennyezi. A nitrogén túladagolása csökkenti a virágzási hajlamot, a növények szövetei fellazulnak, nagyobb zöld tömeget fejleszt, ezáltal nő a párologtatása, vízigénye, csökken az ellen-állóképessége a kórokozókkal szemben és a környezeti hatásokkal (hőmérséklet, fagy) szemben is. A gyümölcstermő növényeknél a túladagolás mértékétől függően akár el is marad a termés.

Foszfor:
A foszfor serkenti a generatív részek (virágzat és magvak) képződését, erősíti a gyökérzetet. A talajban gyakorlatilag nem mozog, felvétele erősen függ a talaj pH-jától. Hiányát jelzi a gyenge gyökérzet, a kevés virág, illetve a levélerek, szárak pirosodása, barnulása, az idősebb levelek lilásra színeződnek. Túladagolása miatt mikroelem-hiány (pl. cink, vas, mangán, réz) alakulhat ki a növényekben, a növény nitrogénhiány jeleit mutatja.

Kálium:
A kálium erősíti a sejtfalakat, szabályozza a vízháztartást, növeli a növény ellen-állóképessége, szárazságtűrését, a vesszők beérését segíti, virágképződést fokozza. Hiánya elsősorban az idősebb leveleken látszik, a levélzet széle barnul, pöndörödik, hullik.
A forgalomban lévő összetett tápoldatok címkéjén az összetételt egy 3 számból álló számsorozat adja. Ez a fő összetevők mennyiségét mutatja. Az első szám a nitrogéntartalmat adja meg, a második a foszfor (foszforpentoxid P2O5), a harmadik a káliumtartalom (káliumoxid K2O).
A 3 fő tápanyag mellett a növényeknek elengedhetetlen szükségük van mezo- és mikroelemekre is, amelyek kis mennyiségben, de nélkülözhetetlenek az egészséges fejlődéshez, erősítik a növény A növények éppen aktuális állapotának megfelelő tápoldatos keveréket állítjuk össze és juttatjuk ki kertjébe, akár egész éven át. , szárazság- és fagytűrését, a virág- és terméskötődést, a színintenzitást fokozzák.

Magnézium:
A magnézium nélkülözhetetlen a fotoszintézishez. Hiánya először az idősebb leveleken jelentkezik, a levélerek közötti világos foltok keletkeznek, az erezet zöld marad.

Vas:
A vas a növényi anyagcsere-folyamatért felelős enzimek alkotórésze, nélkülözhetetlen a klorofillképződéshez. Hiányát a fiatal levelek sárgulása jelzi, különösen meszes talajon gyakori.

A tápanyag-utánpótlás általános szabályai:

A növények tápanyagigénye a fejlődési időszakban megnövekszik, a nyugalmi időszakban azonban csökken, ennek megfelelően a vegetációs időszakban gyakrabban, a nyugalmi időszakban ritkán táp-oldatozzunk. A növények nyugalmi időszaka nem mindig télre esik, ez fajtánként változó.
Beteg növényeket nem szabad tápoldatozni, kivéve, ha a betegség oka a tápanyaghiány.
A kiszáradt növényeket először tiszta vízzel öntözzük meg. Száraz földlabdára ne öntsünk tápoldatot!
A tápoldatozás egyenletesen történjen, ha időszakonként egyszerre sokat adunk, utána hosszabban semmit, a növények gyengévé válnak, a kártevőkkel szemben kevésbé ellenállóak.
A növény beszerzésekor, mindig kérdezzünk rá a növény tápanyagigényére. Minden növénycsoportban vannak kivételek, például egyes pálma- és páfrányfélék sóérzékenyek, csak fele mennyiségű Levéldísznövény tápoldat adagolása javasolt.
Átültetés, átrendezés után két hétig ne tápoldatozzunk! Hagyjunk időt a növénynek, hogy megszokja új környezetét!
A levelükkel díszítő növények magasabb nitrogéntartalmú tápot igényelnek.
A virágzó növényeknek a foszfor és kálium magasabb arányát kell biztosítani.
A csüngő növények, mint pl surfínia, lobélia, bakopa, farkasfog és a citrusfélék vasérzékeny növények, kiemelt vas-utánpótlás nélkül sárgulnak, nem fejlődnek.
Az örökzöld növényeknek sok magnéziumra van szükségük, hogy lombozatuk színe a fajtára jellemző maradjon.
A kaktuszoknak és szukkulenseknek nitrogénszegény összetételre van szükségük, mert a nitrogén-túladagolás a szöveteket fellazítja, ami a kaktusz pusztulásához vezethet.

Betegségek kezelése

Vírusok

Különböző elváltozásoknak az okozói, melyek károsítják a növényeket, pl. sárga vagy sárga pöttyös, barnás csíkos, torzult, mozaikos, foltos vagy kifakult erezetű levelek.
A szár, a levelek és a virág torz, a növény visszamarad a fejlődésben, vagy törpe növésű lesz. Terjedhetnek virágporral, hazavihetjük a beszerzett szaporítóanyaggal, palántával. A szerszámaink által okozott sérüléseken átterjedhet a betegség az ép növényre, leggyakoribb vírusvektorok a rovarok.
Védekezés: A vírusoktól fertőzött növényt meggyógyítani nem lehet, ezért csak a fertőzés megelőzésére tehetünk lépéseket. A szívó kártevők a beteg növényről a másikra telepedve átvihetik a kórokozót, ezért ezek elszaporodását meg kell akadályozni. Vírusmentes szaporító alapanyagokat vásároljunk. A fertőzött növényt az állományból emeljük ki és égessük el.

Baktériumok

Lágy rothadás

A baktériumos lágy rothadás a növény nyirkos, nedves, párás részeit, elsősorban az ilyen helyeken lévő sérüléseket fertőzheti meg.
A sérüléseket okozhatják szívó, rágó rovarkártevők, de a gondatlan művelés közben a szerszámok is felsérthetik az ép részeket. A gyenge ellenálló képességű, túlöntözött, túlzottan megműtrágyázott növények között a kórokozó gyakrabban jelenik meg és terjed el. A fertőzést a sárguló levelek jelzik.
Védekezés: Vásároljunk fertőzésmentes növényeket, és tartsuk jó kondícióban azokat. Csapadékos időben növényeinknek nagyobb figyelmet szenteljünk, mert a sikeres védekezés a probléma korai felismerésével egyszerűbb. A beteg részeket távolítsuk el úgy, hogy az egészséges részekre ne vigyük át a fertőzést, majd égessük el.

Gombabetegségek

Levélfoltosság

A levélfoltosság általánosan elterjedt gombabetegség, elsősorban nedves körülmények között fertőz. A leveleken apró sárga vagy barnás foltok jelennek meg. Ha nem védekezünk, a gombák tönkretehetik a leveleket, és az elhanyagolt növények egy része elpusztulhat.
Védekezés: Egészségesen, jó kondícióban tartsuk növényeinket. Tartsuk tisztán a kertet, mert a betegséget okozó spórák a fertőzött leveleken a kerti szemétben is áttelelnek, A régi, elhalt leveleket vágjuk le a növényekről, és égessük el.
Sajnos nem kerülhető el a vegyszeres védekezés, amit már kora tavasszal szükséges elkezdeni. A rézpótló permetezőszereket
(Dithane M 45, Zineb, Orthocid, Buvicid stb..) felváltva és egymással kombinálva használhatjuk. A permetszerek alkalmazásában kérje szakemberek segítségét.

Lisztharmatgomba

A leveleken és a fiatal hajtások felszínén, főleg nyáron és ősszel, a száraz időszakokban jelennek meg a lisztes, fehér bevonatot képző gombák. A fertőzött részek eltorzulnak, a növény pedig legyengül a fertőzés következtében.
Védekezés: Kéntartalmú, kénpótló vagy szisztematikus gombaölő szerekkel permetezzünk a fertőzés észlelésekor.

Rozsdabetegség

A rozsdabetegség leggyakrabban a muskátlit, az oroszlánszájat és az őszirózsát fertőzi meg. A betegség jellemző tünetei a levélen, a száron, kis dudorok formájában megjelenő, sárgásbarnás szinű spóratelepek. Az erősen fertőzött levelek elpusztulnak.
Védekezés: A beteg leveleket égessük el. Mésztartalmú, rézpótló vagy szisztematikus gombaölő szerekkel permetezzünk, az érzékenység figyelembevételével.

Szürkepenész

Ez a betegség csapadékos, párás időben rendkívüli kártételekre képes. A megtámadott növény hajtásán, levelein, de a virágon is szürke molyhos penészfoltok hatalmasodnak el.
Védekezés: A fertőzött részeket távolítsuk el, ha szükséges, az egész növényt égessük el. A betegség megfékezésére jól beváltak a felszívódó (szisztemikus) gombaölő permetszerek.

Peronoszpóra

Ez a gombabetegség szerencsére az egynyári és évelő növényeket ritkábban fertőzi meg. Főleg nedves, esős időben terjed. A levél felszínén sárgás foltok észlelhetők, míg a fonákján szürkés bevonat található. Erős fertőzés esetén a növény kondíciója leromlik.
Védekezés: A fertőzés észlelésekor réztartalmú, rézpótló vagy felszívódó szerekkel kéthetente permetezzük a növényt.

Fuzárium, hópenészbetegség

A fenti betegség főleg a fűféléket és némelyik virágzó növényt is megbetegíti.
Védekezés: Réztartalmú, rézpótló vagy felszívódó permetszereket alkalmazhatunk.

Palántadőlés

Ez a gombabetegség a fiatal növényeket fertőzi meg a gyökéren és a talaj fölötti szárészen. A leírt helyen a szár megbarnul, és elsorvad, a palánta eldől. Gyorsan terjed a fertőzés, ezért az észlelés után azonnal szükséges elkezdeni a védekezést. Ritkább vetés esetén megfelelő szellőztetéssel a betegség nem képes elhatalmasodni. Védekezés: Permetezzük le a palántákat (Dithan M 45 vagy Orthocid) gombaölő szerekkel.

Hervadás

Amikor növényeink annak ellenére is hervadni kezdenek, hogy kertünk talaja nedves, nagy valószínűséggel egy veszélyes talajlakó gomba fertőzte meg növényeinket.
A kórokozó a talajban él, a gyökéren át jut a szervezetbe, és ennek következtében válnak működésképtelenné a szállítónyalábok a szarban.
Védekezés: A beteg növényt nem tudjuk meggyógyítani, azt el kell távolítani az állományból. Javasolt a talajcsere vagy az erre a betegségre érzékeny fajok (őszirózsa, margitvirág) mellőzése a virágágyásból.

Fekete gyökérrothadás

A fertőzött növény levelei megsárgulnak, majd hervadnak,a gyökerek megfeketedve elpusztulnak. Ettől a betegségtől leggyakrabban a muskátlik és a kerti oroszlánszájak szenvednek
Védekezés: Talajcserével vagy évente változó helyre történő, körültekintő kiültetéssel (vetésforgó).

Szívó kártevők

Ezek a kártevők legyengítik a növényeinket. A kártétel miatt a fejlődés lelassul, egyes növényi részek vagy az egész növény torzul. A szívó kártevők terjesztik a különféle betegségeket is (pl. vírusok, baktériumok).

Levéltetvek

A kártevők 1-3 mm nagyságú, zöld, fehér, szürke, sárga, fekete színű, kolóniában élő rovarok. Általában a fiatal hajtások csúcsán vagy a levelek fonákján növényi nedveket szívogatnak. Az ürüléküktől fényes, ragacsos a növény. Ez az ürülék a hangyák kedvelt tápláléka, gyakran szaporodnak el rajta a különféle penészgombák.
Védekezés: Kevés kártevő jelenléte esetén megoldás lehet erős vízsugárral leverni, vagy puha anyaggal letörölni a kártevőt. Készíthetünk házilag káliszappanoldatot, vagy főzhetünk csalánlevet, de erős fertőzés esetén csak vegyszeres permetezéssel (Pírímor) küzdhetjük le.

Atkák

Hosszabb ideig tartó, egyenletesen meleg, száraz időjárás esetén szaporodnak el. A kártevők apró, piros, sárgás, zöld, barna vagy fekete színű, pókszerű rovarok, gyakran csak nagyítóval láthatóak. A hajtáscsúcson vagy a levelek fonákján szívogatnak, melynek következtében a levelek torzulnak, elsárgulnak és lehullanak. Jellegzetes tünet a finom pókhálószerű szövedék a fiatal részeken. Védekezés: Enyhe télen nagy számban telelhetnek át a kártevők, ezért kora tavasszal, metszés után tél végi lemosó permetezés (Biola, Agrol, gyümölcsfaolaj) szükséges. Száraz, meleg időjárás esetén öntözzük, zuhanyoztassuk gyakran a növényeket. Tenyészidőben atkaölő permetszerekkel (Mitac, Nissuron stb.) Védekezhetünk.

Pajzstetvek

A gyakran mozdulatlan kártevő 1-5 mm nagyságú, kerekded, zöldes-sárgás barna pajzs alatt szívogatja a növény nedveit. Újabban megfigyelhető változat a viaszos pajzstetű, mely vatta szerű bevonata alatt elrejtőzve még a vegyszeres védekezést is megnehezíti. A leveleket és a szárat károsítják. Erős fertőzés esetén a növény Fényessé, ragacsossá válik az ürüléktől, melyen penészgombák szaporodhatnak el.
Védekezés: Kis egyedszámnál a kártevőket levakarhatjuk a növényeinkről, ezután káliszappanoldattal alaposan permetezzünk. Erős fertőzöttség eseten kora tavasszal olajtartalmú permetszerekkel (Biola, Agrol, gyümölcsfaolaj) védekezzünk, tenyészidőszakban felszívódó rovarölő szereket szükséges alkalmazni.

Tajtékos kabóca

A kifejlett rovar rózsaszín, 3-4 cm nagyságú. A kártevő jelenlétét a száron található habos, ragacsos anyag teszi bizonyossá. Ebben a védőburokban fejlődnek ki a rovar lárvái, a növény nedveit szívogatva táplálkoznak. Gyakran rakja petéit a lángvirágokra és a margitvirágra.
Védekezés: A habot mossuk vagy törüljük le, aztán rovarölő szerrel permetezzünk.

Rügypoloska

A rügypoloska 5-6 mm nagyságú, zöld színű rovar.
Legkomolyabb kártételét a dáliákon tapasztaljuk. E nedvszívó poloskák jelenlétéről a ráncos, torz levelek, elszáradó bimbók vagy a féloldalasan kinyílt virágok tanúskodnak.
Védekezés: Rovarirtó szerekkel történik.

Üvegházi molytetű

1-2 mm nagyságú fehér rovarok. Ha megmozdítjuk a fertőzött növényt, a molytetvek felröppennek, és egy közeli helyre rejtőznek el. Általában a levélfonákon szívogatják a növény nedveit, a levelek megsárgulnak és lehullanak.
Védekezés: Gyenge fertőzés esetén megoldás a csalánfőzettel vagy a káliszappanoldattal való permetezés. Tömeges elszaporodása esetén felszívódó rovarölő szert szükséges alkalmazni.

Rágó kártevők

Hernyók

Különféle fajok hernyói számára jelentenek táplálékot a virágágyi dísznövények. Egyes fajok megrágják a leveleket és a szárat, mások a leveleket összesodorva bebábozódnak a dísznövényeken.
Védekezés: Kis egyedszám esetén szedjük össze a hernyókat, nagy kártétel esetén felszívódó rovarölő szerrel permetezzünk.

Gyökérrágó férgek, lárvák és hernyók

Gyökérrágó lepke hernyója
Vincellérbogár lárvája
Bagolypille hernyója
Cserebogárpajor
Drótféreg
Védekezés: A fenti kártevők ellen a talajba bedolgozott talajfertőtlenítő rovarirtó szerek jelentik a védekezés hatékony lehetőségét.

Gyászszúnyogok

Az apró fekete rovarok ártalmatlanok, de a lárvák a fiatal palánták gyökereit rágva oly mértékben károsíthatnak, hogy jelentős veszteség lesz a végeredmény.
Védekezés: Mérsékelt, de elégséges öntözés beállításával, rovarölő szerek használatával.

Földibolha

Talajban élő, néhány mm nagyságú, fekete színű ugró rovarok leggyakrabban a fiatal keresztes virágú növényeket károsítják. A növény levelein, szárán okoznak sérülést a rágásukkal, aminek következtében a fiatal növények gyakran elpusztulnak.
Védekezés: A levélen megjelenő első lyukak észlelése után rovarölő szerekkel védekezzünk.

Fülbemászók

A fülbemászók éjjeli kártevők, napközben elrejtőzve pihennek a talajban vagy más árnyékos, nyugodt helyen. Gyakran a virágokat károsítják, csúffá rágva a sziromleveleket. A dáliák, a rézvirágok, a violák és a margitvirág károsul rendszeresen általuk.
Védekezés: Szedjük össze a rovarokat amennyiben túlzott mértékben elszaporodnak, rovarölő szerekkel védekezzünk.

Aknázólégy

Az apró lárvák károsítanak, kirágjak a levél belső, zöld szöveteit. A rágott részek kezdetben fehér színűek, később kiszáradva megbarnulnak. Nagy egyedszám kártétele esetén a növények elpusztulhatnak.
Védekezés: Felszívódó rovarölő permetszer alkalmazásával.

Ászkarákok

A kert hűvösebb részén, nyirkos helyen gyakran találunk a téglák, rönkök alatt apró, szürke 5-10 mm nagyságú, szelvényezett, tojásdad páncél alakú, lapos rovarokat. Ha napközben megzavarjuk, a fény elől azonnal elbújnak. Éjszakai kártevők, számtalan virágos kerti növény zöld részeit rágják.
Védekezés: Éjszakai permetezéssel, amikor a rovarok aktívak.

Csigák

A meztelen- és a házas csigák is a növény zöld részeivel táplálkoznak. Jelentősebb kártételre a meztelencsigától számíthatunk. A kisebb, fiatal növényeket teljesen lerághatja. Kártételét a leveleken rágott lyukak és a fénylő, nyálkás „lábnyoma” jelzi. Jelenléte a sűrű ültetésű, árnyékos, nyirkos, párás, vizes helyeken gyakori.
Védekezés: A kereskedelemben megvásárolható csigaölő szerek rendszeres használatával megakadályozható a tömeges elszaporodás.

Vincellérbogár

A szürkésfekete, 1 cm-es méretű, éjjel aktív kártevő a leveleket rágja. A lárvaalak a talajban él, és a gyökereket pusztítja.
Védekezés: Éjjel, lámpa fényénél összeszedhetjük a növényeket rágó egyedeket, vagy rovarölő permetszerrel irthatjuk. A lárvákat parazita fonálférgek telepítésével hatékonyan elpusztíthatjuk (Nematop)

Emlősállatok

Vakond

Száraz időszakban a rendszeres öntözés a pázsitban vagy virágágyásokban az elszaporodó rovarok után kutatva bosszantó kárt tud okozni a gyökerek durva károsításával.
Védekezés: Ne pusztítsuk el az állatot, vakondcsapdával fogjuk be, és másokat nem zavaró helyen engedjük szabadon. Elemmel működő elektromos vakondriasztó készülékkel távol tarthatjuk az ágyásoktól.

Permetezés (díszcserjék, díszfák, örökzöldek, gyümölcstermő növények esetében)

Egy szezonban ajánlott kétszer lemosó permetezést végezni a szezon kezdetekor tavasszal, illetve végéhez közeledve ősszel. Baktériumos és gombás betegségek ellen réztartalmú szereket ajánlatos használni, ugyanis a réz erősebbé és ellenállóbbá teszi a szöveteket. A lisztharmat, atkák, tetvek ellen kéntartalmú szereket alkalmazhatunk.

Védjük a talajt a permetezéskor úgy, hogy terítsünk fóliát a permetezendő fák alá!

Ősszel a lecsorgó réztől, tavasszal az olajos szerektől kell megvédeni a kertünk talaját. A réztartalmú gombaölők (valamennyi nehézfémsó) kicsapják a talaj mikroszervezetinek a fehérjéit, az olajos rovarölők bevonják és megfullasztják azokat. Ezzel a gyakorlattal, a saját talajunkat tesszük meddővé.

Hatóanyagok:

A réztartalmú lemosókat az őszi lombhulláskor használhatunk, de akár ismételhetünk is vele
rügypattanáskor, azoknál a fásszárúaknál ahol a gombák, baktériumok okozzák a gondot. Számtalan
hatóanyag közül választhatunk pl. rézszulfát, rézhidroxid, tribázikus, rézoxid, rézoxiklorid, stb.
A kéntartalmú lemosókat a lisztharmatfertőzésre érzékeny növényeknél használhatjuk és gyérítő hatással van az
atkákra is.
A paraffinolajat vagy növényi olajat tartalmazó rovarölőkkel pajzsteveket, levéltetveket, egyes
atkafajokat és még számos a kéregrepedésekben áttelelő rovart gyéríthetnek. A III. kategóriás rovarölő
szerek közül kiestek pl. azok a készítmények (Bi 58 EC, Unifosz 50 EC, stb.), melyekkel a nyári
permetezések során kordában tartottuk a pajzstetveket. Mára viszont felszaporodtak. Ahol nyáron
gondot jelentettek, ott most válasszanak inkább az olajos készítmények közül.
Réz+olaj, kén+olaj, réz+kén+olaj és réz+kén összetételben is kaphatóak lemosók. Előnyük, hogy
kényelmesen, egy menettel több ellenséget is gyérítünk. Az olaj egyben segíti a gombaölő hatóanyagok
kéreghez tapadását is.
Néhány nedvesítőszer lemosáskor is használható, növelik a permetlé szétterülését, tapadását. Ilyen pl. a
Wetcit, a Silwet Star, stb. A Biosol-Káliszappan tapadásfokozó, de önmagában is bevált károsítók
eltávolítására, 1-2,5 %-os dózisban.